A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2016. szeptember 27., kedd

Újabb egyéjszakás kaland a Mátrában - Célkeresztben a Galya-kilátó

Még az év elején, egy kissé fagyos márciusi éjszakát töltöttünk a Mátra egyik újonnan épült kilátójában, a Gortva-Jójárt kilátóban, a Nyikom csúcsán. Akkor elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a másik "lakótornyot" is, a Galyatetői Nagy-Péter-hegyesén álló Galya-kilátót, melyet szintén 2015-ben újítottak fel, a régi /1939/ 17 méter magas toronyra ráépítve további 13 métert.

Azóta ez valahogy elmaradt, de most így a nyár végén, és talán már az ősz elején pótoltuk ezt a hiányosságot. A szokásos hajnali kelés után kicsit vonatoztunk, kicsit buszoztunk, de már 10 óra környékén ott voltunk a Mátra közepén, a Vörösmarty turistaház buszmegállójában leszállva. Onnan el is kezdtünk rögtön ereszkedni a Csórréti víztározó irányába a zöld négyzet jelzésen. Persze csakis azért, hogy később ugyanezt visszamásszuk majd. A víztározóhoz lemenni nem lehet, hatóságilag tilos a megközelítése. 

Később -valahol a Nyírjesi vadászház környékén- átváltunk a kék+ jelzésre, és megjelenik a térképeinken amúgy nem szereplő kék sáv is. A végig szelíden emelkedő úton, kellemes késő nyárias melegben baktatunk a Galyatető irányába.  
Kellemes emelkedő a Galyatető irányába. Mögöttünk a Kékestető csúcsa és a TV torony.
Óvatosan, de mindig csak felfelé...
Szépkilátás a Galyatetőtől már nem olyan messze
A Galyatetőre érkezve a szokásos szeptemberi hétköznapok pangása látszik, de mondjuk a hangzatos nevű Grand Hotel Galya parkolója tele van autóval. A tavaly átadott Turistacentrumban viszont nyoma sincs a tömegnek. Megkapjuk a kulcsainkat, kis kavarodás, elmondják, hogy mi működik és mi nem. Persze aztán az sem úgy ment, de mindegy. Várnunk kell, mert korán érkeztünk, a kilátót 15 órától lehet elfoglalni, és sajnos még csak 14.30 van. Hiába na, rend a lelke mindennek. Más vendég nem is lesz a toronyban, így biztos nem fogjuk egymást zavarni a méretes vasajtók földöntúli csikorgásával, amelyet nyitáskor-záráskor hallatnak. Ja, és ha már kapuk, ajtók... 200 ft.-ot kellene bedobni a beléptető kapun, annak, aki csak felmegy a toronyba. De ez a pénznyelős beléptetőrendszer már tavaly ősszel sem működött, éppúgy, ahogy most sem.  
Galyatető, Galya-kilátó. Az ország legmagasabban fekvő "bivakszállása", amely a 955 méter magas Péter-hegyesén található. A kilátó magassága 30 méter.
Gyorsan elugrunk még ebédelni -vagy uzsonnázni?- mert a Turistacentrumban éppen nem üzemel a konyha, és egyébként sem fogadják el az OTP SZÉP kártyánkat, bár a többi fajtát igen. Aztán irány a Nyesettvár elnevezésű földvár, amely a Galyától déli irányban, nagyjából 40 perc alatt kényelmesen elérhető a sárga sáv jelzést követve, bár a végén arról le kell térni, mert a várhoz jelzett út nem vezet fel. 
A Nyesettvár jellegzetes babszem alakú formája
Az igaz, hogy ide nem vezet jelzett út, de a vár megkeresése része a "Várak a Mátrában jelvényszerző túramozgalom" útvonalának. 

A várról: 
"A Galya-tető egyik déli nyúlványán, a 812 méter magas észak-déli irányú gerincének délen kúposan kiemelkedő csúcsán található a Nyesettvár. A babszem alakú csúcs tetejét mély sáncárok zárja körbe, melynek hossza 70 méter, szélessége 35 méter. Területét teljesen erdő borítja. A mátrai gyűrűs várak közül ennek a legszebb az árokkiképzése. Lehetséges, hogy az ismeretlen eredetű gyűrűvárat a középkorban megerősítették. A várat 8 méter széles, sziklába vágott árok veszi körül. A nyugati árokszakasz mellett megfigyelhető az egykori felvezető út nyomvonala. A vár kapuja valószínűleg a délnyugati oldalon volt, a belső területén a felszínen látható kövek elhelyezkedése egy három részre osztott építményre utalnak. A várat írott források nem említik, alaposan még nem kutatták." 
Forrás: www.varbarat.hu

Éppen sötétedés előtt visszaértünk a toronyhoz, ami nem is baj, mert sem az oda vezető út, sem a torony nincs semmilyen formában kivilágítva. Fejlámpánk természetesen van, fent a "szobában", ahol két gyengécske fényforrás van, amiből csak egy működik. Egy gyors vacsora a kilátó tetején, mert ott legalább van egy asztal és két pad, amely nagyban növeli az ember komfortérzetét étkezések közben. A "szobában" természetesen semmi ilyesmi sincs, hiszen fő az egyszerűség. Viszont konnektor és működő ingyenes wifi kapcsolat az van. Arról is érdemes néhány szót ejteni, hogy a "vizesblokk" cirka 250 méterrel távolabb, és 50 méterrel lejjebb van, akinek netán sürgős dolga akadna ott, annak nagyon gyorsnak kell lennie... erre egyébként felirat figyelmeztet a "szobánk" falán.
A kilátó történetére, építésére, tavalyi felújítására, s elnyert szakmai -építészeti- díjaira külön nem térnék ki, aki szeretne erről olvasni, az számtalan helyen megteheti. 
Naplemente a "ketrecből" kitekintve. A lépcsősort és a kilátót drótháló veszi körbe
És nagyjából ugyanaz, már szabadon, a kilátó tetejéről nézve
Miután besötétedett, ilyen panorámában volt részem a Galya-kilátó tetejéről Gyöngyös felé kitekintve. Szemben nem egy űrrakéta vár kilövésre, csupán egy éjszakai jelzőfénnyel kivilágított adótorony látszik ... Ja, és a jobb felső sarokban a tejút... 
Az éjszaka csendben telt a toronyban, de hát mi is történhetett volna...? A kilátóban éjszakázás nem volt újdonság számunkra, hiszen máskor is voltunk már hasonló objektumokban, mondjuk éppen itt a Mátrában is, hisz nyilvánvalóan adja magát a lehetőség, de erről majd kicsit később...  A helyiségben +18'c volt hajnali 4-kor, amikor is már felkeltem. Nem meglepő módon bizony szarvasbőgésre ébredtünk, mert hát itt van a szezonja annak is. A kilátásra természetesen nem lehet panaszunk, hiszen igazából -talán a déli irányt kivéve- mindenfelé remek és változatos képet mutat a panoráma, különösen napkeltekor, napnyugtakor igaz ez.  
Napkelte előtt kicsivel
Napkelte után kicsivel
Egy gyors és rövid reggeli után leköltözünk a toronyból, leadjuk a kulcsokat, és elindulunk a Vörösmarty turistaház felé, követve az OKT útvonalát. Menet közben gondolkozunk rajta, hogy minek is nevezzük ezt az egy éjszakát a betonkockában.... nem tudom. A számtalan szabadban, barlangban, hegytetőn vagy éppen patak partján eltöltött éjszaka után ez nem adta az igazi bivakolás érzését, de egy valódi szállásét sem. Valahol a semmi és a valami között voltunk, méghozzá olyan árfekvésben, amit igazából semmi sem indokolna. Szerintem ehhez a szálláshoz -vagy inkább menedékhez- egy becsületkassza illene igazából, semmi több. Szóval... egy próbát megért, de ennyi.

Így reggel hét után kicsivel már baktatunk lefelé az amúgy szép, langyos, késő nyárias hangulatú erdőben. Néhány évvel ezelőtt jártunk erre utoljára, de akkor még rengeteg fa volt kidőlve, akkor szinte járhatatlanná téve az utakat. Mostanra eltakarították, de a vihar nyomait hosszú évekig magán viseli még az erdő. 
Kopasz hegyoldalak
Lágy szellő, szűrt napsütés, szép kilátás a Mátra gerincéről
Őszi kikerics. Itt a szezonja. Sajnos sokan összekeverik a krókuszokkal őket
Reggeli szárítkozás
Az erdő szentélyében
És akkor visszatérve arra, amit fentebb említettem a kilátóban éjszakázásról. Szóval nem újdonság ez számunkra, hiszen éppen a Mátrában -és más helyeken is- többször éjszakáztunk így. Itt például a Csór-hegyen a kilencvenes évek elején többször is, az akkor még álló Kós Károly kilátóban, amit becenevén így is hívtak: "lándzsahegy kilátó".
Ma már turistatörténelem... Kós Károly -lándzsahegy- kilátó.  Nekünk személyes és szép emlék....

Galyatetőtől néhány kilométerre a Csór-hegyen állt a nyolcvanas-kilencvenes években egy fa szerkezetű kilátó, becenevén a "lándzsahegy" kilátó, mindössze tíz évet /1984-1994/ szolgálva a kirándulókat. Aztán szépen tönkrement, részben a felelőtlen turisták, részben a karbantartás hiánya miatt. Mi itt is aludtunk, több éjszakát is anno. Ezen a kis összeállításon látható a "lándzsahegy", illetve mi ketten a párommal 1993-ban, amint éppen pihizünk a felső emelet deszkáin. A jobb alsó sarokban a mostani állapot, amit a Galya-kilátóból hazafelé fotóztunk. Sajnos még a romokat sem voltak képesek eltakarítani 2001 májusa óta, amikor is hivatalosan "lebontották", pedig ott megy el mellette az OKT és a Mátrabérc túra is. 
Családi kép a lándzsa hegyében... 1993 május
2016 szeptember. Szomorú látványt nyújt az egykori szép emlékek helyén álló -fekvő- deszka és gerenda halom...

A romokat körbejárva nagyokat sóhajtoztunk, elmerengve azon, hogy milyen kár ezért is... és milyen jó, hogy amikor volt rá lehetőségünk, bizony hányszor feljöttünk ide, élvezve az erdő csendjét... 

Innen már csak egy ugrás volt szinte a Vörösmarty turistaház előtti autóbuszmegálló, s onnan is szinte csak egy ugrás volt az az 5 órás út, amit hazafelé utaztunk busszal, vonattal. Ennél azonban -lélekben- sokkal nagyobb utat tettünk meg az erdőben, azon a néhány kilométeren, a kilencvenes évek szú ette fa kilátójától a mai szupermodern wifis betonkockáig...