A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2015. december 31., csütörtök

Évzáró teszt-túra

Kicsit megkésve, a 2015-ös év utolsó délutánján határoztam el magam, hogy megírom ezt a kis bejegyzést. December végén kirándultunk egy kicsit a Bükk-hegységbe Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe és természetesen a kihagyhatatlan Bükk-fennsíkra. Utunk igazi célja lényegében két új felszerelésünk tesztelése és bejáratása volt. Jómagam kénytelen voltam venni egy új bakancsot, mivel az előző -Zamberlan- darab, alig 3 év és alig több mint 1000 kilométeres használat után eléggé tropára ment..... Bár hozzá kell tennem a történethez, hogy hosszú évek óta ez volt az első olyan bakancsom, ami túlélte a 6 hónapos jótállási időt nálam..... Szóval akár elégedett is lehetnék, de nem vagyok...  

A jobbos bakancs talpa.... Láthatóan kevés ragasztót kapott.
A balos bőre majdnem teljesen vastagságában átrepedt.... a kicsit korai elöregedés jeleit mutatja.
 És az új reménység.... Hanwag Tatra Wide.
Hanwag Tatra Wide
Ez egy tágabb, magasabb boltozatú kaptafára készített modell, elveben több helyet hagyva a lábfejnek. Ami igaz is, viszont maga a talp nagyjából 1 centivel keskenyebb az eddig általam használt bármely bakancsnál. Szóval ha széles, széttaposott a talpad, vagy esetleg bütykös lábad, lábujjad  van, nem biztos, hogy ez lesz életed legkényelmesebb túrabakancsa. Egyébként a varrások és pl. a fűző kapcsok is jónak tűnnek, érdekesség, hogy a kapcsokba épített kis golyókon siklik a cipőfűző, ami ezáltal egyfajta áttételt ad a húzáskor. A talp recézettsége is jónak ígérkezik. Láthatóan viszonylag vastag bőrből van a felsőrész, picit nehezebb is a bakancs, mint pl. a Zamberlan volt. 

A másik tesztalanyunk egy pár fűthető zokni volt. Mivel sajnos a páromnak komoly érszűkülete van a lábában, így lehetetlenség azt a hagyományos vastag gyapjúzokni, dupla túra zokni, stb. módszerekkel melegen tartani. Ezért gondoltunk erre a megoldásra.


   
Maga a zokni egy jobb minőségű sport zokninak felel meg. A talpán kis tasakba belehelyezhető a fűtést biztosító szilikonhoz hasonló képlékenységű, erős műanyag külsővel megerősített fűtőelem. Vezetéken megy az áram le a zoknik szárán elhelyezett zsebekből-elemtartókból, amikben 3 db AA elem került elhelyezésre. Fenntartással fogadtam ezt a megoldást, mert nem gondoltam, hogy 20-25 kilométeren át ez kényelmes és tartós megoldás lesz..... De meglepően észrevétlenek maradtak a megfelelő módon elhelyezett vezetékek, és semmiféle kopás, dörzsölés nem volt tapasztalható sem a lábakon, sem a bakancsban, sem magán a zoknin. A fűtőelemek egyébként csak a lábujjakat és a talppárnát fűtik, de ez egy zárt környezetben éppen elég meleget ad, amint azt a későbbiekben tapasztaltuk is. 

Na és a túra. Első napunkon köd és szürkeség fogadott minket, persze sejtettük, hogy fent kb. 800 méter felett süt a nap, de egyszerűen lusták voltuk aznap felmenni. Így simán csak végigsétáltunk a Szalajka-völgyben. Így egy kényelmes, nagyjából 8 kilométeres utat tettünk meg csupán aznap. 
A Szikla-forrás
A Fátyol-vízesés
A Fátyol-vízesés egy ködös, decemberi délutánon
Azért ilyenkor is lehet találni érdekes fotótémákat!

Visszafelé még nyitva találtuk a Szalajka-völgyi Erdészeti Múzeumot, ahová érdemes betérni, hiszen úgy is ott megyünk el előtte, az erdei vasút "Halastavak" megállójánál. A Múzeum a régi munkaeszközöket, az erdészeteknél folyó munkákról szóló tárgyi- és írásos emlékeket mutatja be. A Szabadtéri Erdei Múzeum továbbfejlesztéseként - Zilahy Aladár erdőmérnök munkájának eredményeként - 1985-ben nyílt meg a Király-féle házban. Régebben "Király-ház" vagy "Bányagrófság" -ként is emlegetették a műemlék jellegű épületet.
Néhány kép a múzeumból
Másnap természetesen felmentünk a Bükk-fennsíkra, hiszen az kihagyhatatlan program télen-nyáron.
Szilvásváradról felmehetünk az Olasz-kapui parkolóig autóval is, persze a megfelelő útdíj kifizetése után. Mi természetesen szokás szerint gyalog mentünk végig Szilvásváradtól a Tar-kőig és vissza, ami nagyjából 25 km út. Szilvásváradtól a "Millenniumi tanösvény" jelzésén mentünk fel egészen a Rákmára elnevezésű pontig. Előtte parkoló van, ahonnan gyalogosan felmehetünk szép idő esetén a Kalapat-tetői Millenniumi kilátóba. Aztán végig az Olasz-kapuig és egészen a Zsidó-rétig a sárga kerékpáros jelzésen haladtunk, melybe becsatlakozik a sárga+, illetve az Olasz-kaputól az "Olasz-kapui tanösvény" elnevezésű jelzés is, melynek útvonala nekünk majdnem jó, csak éppen nem érinti a Három-kőt. Ezért oda egy kis kitérőt téve a zöld háromszög jelzésen jutottunk el. S aztán onnan fel a Tar-kőre, az Őserdő irányába, és a Káposztáskert érintésével vissza is tértünk az Olasz-kapuhoz a tanösvényen. Megint szerencsénk volt, hiszen felérve az Olasz-kapuhoz kisütött a nap, s bár fagyos volt a föld, de a napsütés kellemessé tette az időt. Közeledve a Bükk-fennsík pereméhez, a kövekhez, láttuk a hömpölygő ködöt, szerencsére nagyrészt felülről...
A túra térképe. Rákattintva nagyobb méretben is megnézhető!
Kora reggel az Olasz-kapu környékén járunk
Köd előttünk, köd utánunk.... De már látszik az alagút vége!
 A Zsidó-rét bejárata, ragyogó napsütésben
A Zsidó-rét a tanösvényről nézve
A Mohos-töbörnél kemény fagy volt
Hömpölyög a köd a Három-kő alól
A Tar-kőn is köd volt, 900 méter felett volt a teteje
És akkor a tesztelt felszerelésekről még néhány szó. A bakancs egyenlőre jól vizsgázott, bár vízállóságát például nem tesztelhettem. Különösebben nem csúszott a felfagyott talajon illetve a kiolvadt részeken sem. Aránylag kényelmes is volt, bár azért első túrás bakancsként itt-ott szorult egy kicsit, vagy éppen egy minimálisan mozgott, de nem tört, nem dörzsölt sehol. Szóval eddig jó.

A fűthető zokni is jól vizsgázott a páromnál, elmondása alapján elég meleg volt a lábujjainál ezen az egésznapos túrán, nem fázott a lába egyáltalán. Viszont azzal számolni kell egy ilyen hosszabb időtartamú úton, hogy az elemek -típustól függően- 3-5 órát bírnak.Tehát érdemes tartalékba vinni néhányat.
Ezúton szeretném megköszönni kedves olvasóimnak egész éves figyelmüket, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNVA megígérhetem, hogy jövőre ugyanott folytatjuk, ahol most abbahagytuk.... találkozunk a hegyekben! BÚÉK!!! 

2015. december 1., kedd

Fejlődésben a blog!

Örömmel jelenthetem, hogy természetjáró és túrafotós blogom tegnap elérte a százezres látogatottságot, sőt, ma már néhány százzal ennél is többen vagyunk.... 
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Hogy nagy vagy kicsi ez a szám, azt nehéz eldönteni a média világában. Egyes bulvárlapok, gasztroblogok, vagy más, mondjuk üzleti jellegű oldalak milliós nézettséget produkálnak akár egy hónap alatt is. De mivel egy ilyen blog elég specifikus -viszonylag szűkebb- rétegnek szól, itt hazai viszonylatban közepesnek nevezhető ez a szám. Egyébként Magyarországon kívül komolyabb olvasói-nézői létszám van jelen rendszeresen ezekből az országokból: 
Az ősz folyamán sikerült két nagyobb média partnerre is szert tennem, így a blog, illetve az itt szereplő képek is rendszeresen szerepelnek a Turista Magazin és a Szeretlek Magyarország oldalain is. Szeretném a továbbiakban is egyre színvonalasabb fotókkal és túraleírásokkal, hasznos tartalmakkal megtölteni a blogot. A blog továbbra sem öncélú, hazai hegyvidékeink bemutatása, és szépségeinek minél több emberhez való eljuttatása a legfontosabb célkitűzésem. Ebben segít két Facebook oldalunk is:  Az Északi-középhegység vándorai  és a Magyarországi hegyvidékek. Kérem kedves olvasóimat, hogy aki teheti és kedvet érez hozzá, legyen rendszeres látogatója a blognak, lépjen be Facebook csoportjainkba, és ossza meg ismerősei között is ezeket az oldalakat, hogy minél többen láthassák kis hazánk szépségeit, rejtett gyöngyszemeit! Köszönettel: Szatmári Zsolt