A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2014. december 1., hétfő

Mátrai két évszakos barangolás

Ebben az évben sok minden nem úgy alakult, mint gondoltuk, legalábbis túrásszempontból. Most késő ősszel és reményeink szerint majd még a tél elején megpróbáljuk bepótolni az elmaradt utakat. Most a változatosság kedvéért a Mátrát szemeltük ki célpontul, annak is a kevésbé járt nyugati részét, Mátrakeresztes környékét. S úgy gondoltuk, ha már ott vagyunk, átruccanunk majd a Karancs-Medvesbe és Szlovákiába. Természetesen mindezt tömegközlekedéssel és gyalogosan megoldva. 

Nem volt könnyű megfelelő szállást találni, mert viszonylag drágának mondhatók a vendégházak ezen a részen és az árhoz képest nézve eléggé puritán berendezésűek általában. Nem szeretném túlragozni a témát, Mátrakeresztes, Fűrészmalom vendégház.... éppen megfelelő, de itt sincs arányban az ár-érték viszonya.

2014.11.23.
Szokásos hajnali kelés.... néhány órás vonatozás, rövid buszozás. Apropó buszozás.... Mátrakeresztest mi szinte mindig Pásztó felől közelítjük meg. Pásztón a vasútállomás mögötti térről indulnak a buszok, de onnan ám, ahonnan kedve van a sofőröknek! Van 7 db számozott kocsiállás, külön menetrendtáblával, de ez senkit se tévesszen meg, a busz elejét kell figyelni és/vagy érdeklődni, de gyorsan ám, mert a vonatok érkezése után néhány perccel már mennek a buszok....

Mátrakeresztesen már vártak a házigazdák, a kályhákban duruzsolt a tűz... Meglepetés is volt, a faluban már nincs bolt, bezárt a nagy ABC...! Helyette már csak egy picinyke kis minibolt van, kis választékkal, csak az alapvető cuccokból. Na, ezért a délutáni túránk ismét Pásztóra vezetett, mert be kellett vásárolnunk, hisz két-három napig ezek szerint nem leszünk bolt közelében!
A vendégház. Nem saját fotó, forrás: szallaskeres.hu
2014.11.24.
Az első rendes túranapunk. Kora reggel indulunk, borús párás az idő, de nincs hideg és nem esik, ez is valami!
Útvonaltervünk a következő:
Mátrakeresztesről a piros+ on a Zsivány /Vidróczki/ barlanghoz, közben megnézzük az alatta található Alsó-vízesést. Onnan fel a Les-bükk tetején fekvő Erdész-rétre, ahonnan már a piros sáv jelzésen haladunk tovább a Vörös-kő bérc 700 méter feletti csúcsa felé. Ott belecsatlakozunk a zöld+ jelzésbe amelyen egészen a Tót-hegyes alatti Tölgyes-rétig tart nekünk, mert ott átlépünk a zöld négyzetre, amit a Babik-kútig követünk. Ott ráfordulunk a zöld háromszögre és irány fel a Világos-hegy /Kopasz-hegy, Világosvár/ nagyjából 700 méteres csúcsára. Onnan vissza a Tót-hegyes alá, zöld négyzet, zöld+, sárga sáv a Kaszab-rétnél, s már majdnem vissza is értünk.... A GPS szerint 23.5 km volt.
Mátrakeresztes - Alsó-vízesés
Mátrakeresztes - Alsó-vízesés
Zsivány /Vidróczki/ barlang
Panoráma a Les-bükk oldalából az Erdész-rét közepéről.
Ez a kis tavacska nem időszakosnak tűnik, de egy térképen sem találtam...
A Világos-hegy oldalából remek kilátás nyílik!
Még mi sem voltunk itt eddig, kár lett volna kihagyni!
Hazafelé még a nap is kisütött, igaz, ekkor már csak egy jó órára, hisz sötét volt, mire leértünk a hegyről...
2014.11.25.
A mai napon nem mentünk semerre.... esett az eső, havas eső, köd volt. És délutánra vártuk egy túratársunk érkezését a házba... így aztán inkább pihentünk és jól befűtöttük a házat, hiszen előtte napokig-hetekig nem volt begyújtva a kályhákba.

2014.11.26.
A mai nap már jobban indul, van esély egy kis napsütésre is! Ezt így látjuk még kora reggel. Tehát hajrá,  hatkor kelünk, és hét óra után már úton is vagyunk. Mai úti célunk a Csörgő-patak völgye, annak szurdoka és onnan kimászva, fel Mátraszentistvánra. Útvonalunk a Mátrakeresztesről a piros sáv, a Csörgő-szurdoknál jelzetlenül a patakmederben, onnan a piros kör a Vándor forráshoz /mindig jól folyik!/. Onnan kis kaptatóval a piros és zöld sáv együtt, néhány száz méter után pedig rátértünk a zöld négyzetre, ami ismét levisz a Csörgő-patak völgyébe. Onnan Mátraszentistvánra a zöld+ jelzésen megyünk. A kilátóhoz a sárga + vitt. A visszaút menetrendje még kérdéses, de ha felérünk majd meglátjuk!
Természetesen a legszebb, legérdekesebb utak itt sem a mások által kijelöltek, hanem a magunk által választottak...
Egy "nagy" túrás ismerősöm azt mondta, egyszer volt a Csörgő-szurdokba, többet se megy, semmi érdekes nincs ott!!
A szurdok Mátrakeresztes felőli bejárata. Sajnos mikor ideértünk, éppen fényszűkében voltunk... kicsit "ráhúztam" a színekre...
Sajnos a patak meg vízszűkében van... de azért így is szép! Még hogy nincs itt semmi érdekes....
Itt még kérdéses volt, hogy őszi vagy téli tájat fogunk-e látni...
A Vörös-kői kilátó. Itt már egyértelműen tél volt!
Ide felérve el kellett döntenünk, hogy merre megyünk vissza. Mivel teljesen beborult, párás volt a levegő, látszott, hogy ma sem lesz egy olyan igazi, szép, kirándulós napunk. Ezért az egyik legrövidebb úton tértünk vissza Mátrakeresztesi szállásunkra. Tehát sárga+, kék sáv, jelzetlen erdészeti út az Ágasvári turistaházig, s onnan pedig a piros+, piros sáv Mátrakeresztesig.
Igaz, hogy dél körül járt az idő, de vakuzni kellett, olyan sötét lett....
Kilátás visszafelé, Mátrakeresztes irányába.
Aztán szépen kezdett leszállni a köd....
Havas alagútban...
Az Ágasvári turistaháznál. Mögöttünk fent az Ágasvár csúcsa látszik.
A GPS szerint kicsivel több mint 20 kilométert mentünk ma.

2014.11.27.
Ma terveink szerint átmegyünk egy kicsit Szlovákiába, megnézzük a Somoskői várat és annak tövében a bazaltömlést. Onnan pedig "hazajövünk" és irány a Salgó vára. Ez pedig azt jelenti, hogy kicsit barangolunk a Karancs-Medves vidékén is! Persze az látszott, hogy ma sem lesz a tipikus szép idő... De mindegy, csak ne legyen akkora köd, hogy még a várakat se lássuk... És persze ne essen az eső, hiszen az ebben a 0 és +5 fok közötti hőmérsékletben semmi jót sem jelentene. Útvonalunk először Somoskőújfalu vasútállomás és Somoskő között aszfaltúton vezet. Itt lehetne buszozni is, de természetesen azért a két kilométerért nem ülünk buszra. Aztán Somoskőn belecsatlakozunk a kék rom jelzésbe, ami átvisz a várhoz, ahol már a Szlovák oldalon zöld jelzés van.  A várba belépő kell, de én még sosem vettem, mert ha korán megyünk, akkor még nincs ott a jegyszedő ember, s a vár meg nincs bezárva....  A vártól a másik várig a piros és zöld sáv együttes jelzésén haladtunk, amit már közvetlenül a vár hegy alatt a piros rom jelzésre cseréltünk. A vártól vissza Somoskőújfaluba pedig a sárga+, sárga és zöld sáv együttes jelzésén mentünk. 
A Somoskői vár látképe nagyjából 1 km-ről nézve. Sajnos a reggeli pára most sem akart felszállni....
Útban a várhoz
A vár alatti Petőfi-kunyhó belsőtere
A Szlovák oldalon található bazaltömlés
A vár udvara
Minden csupa víz a párás levegő miatt....
A vár és a domb már Szlovák oldalon, lent a rét és házak még "itthon"...
Sajnos Salgó vára is ködbe burkolódzva fogadott minket....
Alig 100 méteres a látótávolság.....

A várudvaron
Aztán, hogy itt is jártunk, szépen leballagtunk a vasútállomásra. A GPS szerint közel 15 kilométer volt a mai séta. Sajnos a reggeli derűs remények a szép kilátásokkal kapcsolatban hamar szertefoszlottak, mert már kora délelőtt látszott, hogy a köd, pára és szürkeség ma is társunk lesz egész úton. De! Ami ismét szerencse volt, s jól mutatja azt, hogy őrangyalaink mindig vigyáznak ránk, az az, hogy már hazaindulásunk napján reggel már elkezdett esni az eső, ónos eső, jeges eső, ami aztán komoly fennakadásokat okozott az országban néhány nap múlva.... És most a blog írása közben is jönnek a hírek /vasárnap-hétfő/, hogy már lezártak több hegyi utat és nem javasolják az erdők látogatását a balesetveszély miatt...  

2014. november 9., vasárnap

Börzsönyi tekergés

Szokásos szép őszi túráink az idén rendre elmaradtak sajnos, most is csak éppen elszabadultunk egy kicsit a hétköznapok őrületéből... 2 túranap... nem sok, de kikapcsolódni talán éppen elég. 

2014.11.01.
Egész éjszakás munkából épp csak hazaesve pattanunk a vonatra és irány a Börzsöny, Diósjenő. Már 1989 elejétől látogatjuk ezt a kis falut a Börzsöny lábánál, korai Csóványosi túráink mindig innen indultak. Apropó Csóványos.... mint azt a legtöbb természetjáró tudja / gondolom... / felújították a Börzsöny csúcsán / 938 méter / található Csóványosi mérőtornyot, október végén át is adták, így most már teljes értékű kilátóként üzemel. 
Késődélután meg is érkeztünk a faluba, közel 2 km-es gyaloglás után már ott is voltunk a hegy lábánál fekvő kis apartmanunkban. Kipihenjük a nagyjából 6 órás utazást, rákészülünk a másnapi útra. 

2014.11.02.
Hajnalban kelünk, s már 6.35-kor a Drégelyvár vm.-nál vagyunk. Mint ahogy azt már említettem többször is a blogban, mi szinte kizárólag csakis tömegközlekedési eszközöket igénybe véve utazunk, így oldjuk meg a túráinkat, ezzel is védjük a környezetünket, s tartjuk a klasszikus országjáró hagyományokat. 

Mai túránk útvonala:
Drégelyvár vm. - Drégelyvár - Pénzásás - Oroszi-závoz - Kámor hegy / 662 m / - Hugó-villa - Jász-bükk - Jenői-závoz - Diósjenő. 
Ezen az OpenMaps térképen elvileg látható is a túraútvonalunk:  Térkép
És csak szólok előre, hogy most kisebb képeket mutat a blog elsőre, de rákattintással -mint mindig- teljesképernyősre tehetők a képek!

Vidd haza a szemeted.... Hát igen...  A Drégelyvár alatt járunk
A vár déli bejárata
Szondy György kapitány jelképes sírja a várban
Északról délre tekintve a várfalakon át...
Párás az idő
Jelenleg is folyik a vár állagmegóvása, felújítása 






Részlet egy régi, de nem korabeli leírásból:
"1552. július 6-9. Ali azzal kezdte műveleteit, hogy a gyönge Drégelyt támadta és vívta meg. E régi, az idő, az elemek, a villám által egyaránt megrongált erődben rendesen csak 48–80 főnyi őrség szokott lenni. Az ostrom alatt sem volt benne sokkal több, legföllebb 150 ember. De mindent pótolt kapitányának, Szondy Györgynek lelkesedése, buzgalma és önfeláldozása. Már az év elején tudta, hogy a várat ostrom fenyegeti. A királyhoz, a kamarához, a szomszéd urakhoz és főpapokhoz fordult tehát segélyért. A király 40, Selmeczbánya 26 fegyverest küldött neki. De hiányzott az ágyú, puskapor, ólom és más hadi szer, a várfalak pedig nagyon rossz karban voltak. A király utasitotta a kamarát, hogy e hiányokon segitsen. Történt is valami, de kevés, csak három-négy kőmives javitgatta a falakat. Szondy mindazáltal eltökélte, hogy a tengernyi ellenséggel szembe fog szállani. Vállalkozása reménytelen volt, mert urak, vármegyék és a német kapitányok készültek ugyan Drégelyt fölmenteni, de megfelelő had összegyűjtéséhez hetek kellettek, a gyönge Drégely ellenben napokig sem tarthatta magát. Nem védői, hanem falai voltak gyöngék s omlottak össze a török ágyúk első lövéseire. A nagy torony mindjárt bedőlt s többeket maga alá temetett, de a rohamot Szondy vitézül visszaverte, mire Ali a nagy-oroszii pap útján szólitotta föl, hogy eleget tevén a fegyverbecsületnek, szabad elvonulás mellett adja át az összelőtt erődöt. Szondy azonban a gondjaira bizott vár romjai alá akart temetkezni. Foglyait és két gyermek-apródját, Libárdyt és Sebestyént a török táborba küldé s arra kérte a pasát, hogy tisztességre tanitsa, vitézekké nevelje őket, magát pedig, ha elesik, temettesse el tisztességesen. Megtevén végintézkedéseit, megmaradt társaival elszántan várta a több ezres török had új rohamát s vitézül harczolva esett el. A pasa teljesité a hős utolsó kivánságát, tisztességesen eltemettette és sírjára iratos kopját tétetett. A kötelességteljesités és hazafiasság nemes példájakép él azóta Szondy a magyarság emlékezetében. Már kortársa, Tinódi megénekelte s daliás alakja soha sem szünt meg legjobbjainkat dalra lelkesiteni. A nemzet azon rétegeiből származott, melyek akkor kivül álltak az alkotmány sánczain. De életével és halálával tanúságot tett arról, hogy hazaszeretet és kötelességérzet nincs rendi kiváltságokhoz kötve, s élni-halni minden igaz ember tud szülőföldjeért."

Korán reggel volt még, senkivel sem találkoztunk a Drégelyvárnál, csak már mire megreggeliztünk, került elő négy kiránduló.

Innen továbbindultunk a Kámor hegye felé.
Csendes, párás, sőt egyre inkább ködös erdőben vezetett utunk a 662 méter magas csúcs felé, ahonnét rendes körülmények között igen szép kilátás van a Börzsönytől keleti irányba tekintve. De már láttuk, hogy erre a mai napon már semmi esély nem lesz... 

A rossz látási viszonyok ellenére is rögtön megtaláltuk a Kámor-hegy oldalában található -jobb napokat is megélt- Hugó-villát, ami természetesen nem egy luxuslakás, hanem csak egy menedék, végszükség esetére. 

A Hugó-villa
Még látszanak a régi gerendák, az oldalfalak maradványai
A "villa" fénykorában. Sajnos ezt mi nem láthattuk, ezt a képet is csak a neten találtam
A Kámor csúcsán
A Jász-bükki-rét a Kámor déli oldalában
Őszi kikericsek a ködben
Kedvenc...
Így aztán kilátás nem volt semmi, de még ennek ellenére is tartalmas napot zártunk nagyjából 16 óra környékén, mire visszaértünk Diósjenőre.

2014.11.03.
A mai napra terveztük a Csóványos meghódítását, bízva abban, hogy megjavul az idő, felszáll a köd. Fő célunk a felújított torony és a Pogányvár meglátogatása volt.

Útvonalunk a következő volt:
Diósjenő - Csehvár alja - Gál-rét - Nyír-réti kastélyrom - Pogányvár - Csóványos - Foltán / Fultán / kereszt - Lóégés - Csehvár alja - Diósjenő. Térkép

Ismét kora reggel indultunk, korán és ködben kezdtük az utat, mely végig a Csóványosig emelkedik egyfolytában. Ahogy egyre feljebb értünk, elhagyva kb. az 500 méteres szintet, csak rosszabb lett az idő... Aztán felérve kb. a 700 méterre tovább romlott, sőt viharos szél és mindössze +3'c fogadott minket. Csak abban bízhattunk, hogy a szél előbb-utóbb szétfújja a ködöt, s legalább mire a Csóványosra érünk javul annyit, hogy esetleg látjuk majd a torony tetejét.... Panorámáról nem is álmodtunk, hisz néhány órája már sűrű ködben gyalogoltunk, ami még tegnapról maradt a hegyek felett... Embert semerre sem láttunk.... állatokat sem. Lassan meghaladtuk a 800 métert és közeledett a Pogányvár földsánca....

Sejtelmes, ködös őszi erdő...
A Pogányvár környékén
A Pogányvár csúcsa / 823 méter /
Ilyenkor is szép az erdő!! Köd előttünk, köd utánunk....
Néhány mondatban a Pogányvárról:
A Pogányvár nevű hegy Diósjenőtől Ny-ra, kb. 5 km-re, a Csóványos tömbjétől Ék-re kinyúló gerinc végét foglalja magába. A gerinctől keskeny, bemélyedő, természetes eredetű nyereg választja el, amiből kb. 10 m-es meredek oldal vezet fel a hegy legmagasabb pontjára. A hegyet ÉNy felől a Rózsa-patak, DK felől a Po­gány-patak völgye kíséri, igen meredek oldalak­kal, EK felé pedig erős lejtővel, az említett két patak találkozásánál ér véget. Szűk völgyek és szomszédos, hasonló magas­ságú hegyek között félreeső helyet foglal el. Az egész területet erdő fedi. A sánccal körülzárt terület hossza 320 m, szélessége 70-100 m között váltakozik, területe 2,71 ha. A belső terület a meredek lejtő miatt nem igen alkalmas településre, ezért több teraszt is építettek. Ezek a nyomok ma is jól kivehetők. A sánccal kerített belső területről sok cserép került elő, melyek a Kyjatice-kultúrából származnak. Ezek alapján a sáncvár a késő bronzkorban keletkezett.

Innen még nagyjából bő 100 méteres emelkedést kellett leküzdenünk, kellemetlenül erős szélben és a ruha minden részébe behatoló nyirkos, hideg levegőben. 
Aztán csoda történt...
Az utolsó 50 méteren jött egy lágy, meleg fuvallat.... szinte varázsütésre kezdett eltűnni a köd... még néhány perc és a köd elszállt, a szél elcsendesedett és érezhetően kellemesen sütött a nap....

És felérkeztünk a csúcsra!!! A Csóványos 938 méteren + a torony 22.6 méter
Nem is hisszük el, de ragyogó napsütésben kezdhetjük körbejárni a felújított tornyot. Ennél több nem is kell! 
Két ismertető tábla a torony történetéről, természetesen csak teljes méretben olvasható az szöveg...


Egyébként jó néhány ismertető táblát raktak ki már a torony aljára is, ami emeletenként folytatódik is. Ugyanígy mindenütt padok vannak fent is, amerről jó a kilátás a toronyból. Remek! Rozsdamentes acél cuccok kívül-belül. Csigalépcső és digitális számláló a bejáratnál.

  
 
Csak reménykedünk, hogy hátha hosszú életűek lesznek ezek az egyébként nagyon hasznos információs táblák
Legfelül....
Innen élvezhetjük a kilátást pl. a Tátra irányába
A bal felőli hegy ÉNY-ra éppen a Magosfa -Tátralátó- 916 méteres csúcsa. Körülöttünk a Magas-Börzsöny erdősége
Nagyjából D-DNY-ra nézve pedig ez a látvány fogad
Bár messze nem páramentes a levegő, de azt még álmunkba sem gondoltuk, hogy egyáltalán bármit is látni fogunk majd... ahhoz képest ez tökéletes! 
Mindent összevetve remek munkát végeztek itt a Börzsöny csúcsán a kivitelezők,  hosszú "életet" kívánunk a felújított toronynak és berendezési tárgyainak!! Reméljük, hogy a rontó emberek ártó kezei és szándékai messzi-messzi elkerülik majd e helyet itt a hegység közepén.

Miután megebédeltünk a torony aljánál elindultunk vissza Diósjenőre. Közben meglepődtünk, mert találkoztunk két túrázóval, egyikük futott, a másik pedig bringával gyűrte a kilométereket. Hajrá!

Délutánra meglágyult a napfény, nőttek az árnyékok... pompás idő volt!!
A Foltán -Fultán- kereszt, melyet ahány térkép, annyiféleképp neveznek...
Röviden a kereszt történetéről:
A XIX. Század végétől kőkereszt emlékezett az akkori uradalmi erdészet erdőőrének Fultán (Foltán) Jánosnak, kötelességteljesítés közben bekövetkezett halálára.
Valamikor az 1880-as években egy viharos éjszakán az erdőőr hírül vette, hogy fatolvajok fognak járni a területen. Lesben állt, majd amikor megjelentek felelősségre vonta a két tolvajt. A szóváltás során tusakodás alakult ki, ami közben az erdőőrt agyonütötték.
Az önfeláldozás szép példájának emlékére először fa-, majd 1890. július 6-án nagyobb ünnepség keretén belül Klecker Jakab uradalmi főerdész kezdeményezésére kőkeresztet szenteltek fel.

S ezzel lassan-lassan eljött a túra vége is, hiszen innen már viszonylag hamar leérhetünk a faluba. Szép volt ez a két nap, még a köddel együtt is, hiszen végül is nem akadályozott meg bennünket céljaink elérésében.       
Búcsúzik az ősz