A blogról

Kedves látogató!!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket.
Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban.
A hasznos oldalak között elsősorban túrázással kapcsolatos linkeket találsz.
2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált!
A leírás alatt a heti TOP bejegyzést láthatod és ha rá klikkelsz olvashatod is.

2014. november 9., vasárnap

Börzsönyi tekergés

Szokásos szép őszi túráink az idén rendre elmaradtak sajnos, most is csak éppen elszabadultunk egy kicsit a hétköznapok őrületéből... 2 túranap... nem sok, de kikapcsolódni talán éppen elég. 

2014.11.01.
Egész éjszakás munkából épp csak hazaesve pattanunk a vonatra és irány a Börzsöny, Diósjenő. Már 1989 elejétől látogatjuk ezt a kis falut a Börzsöny lábánál, korai Csóványosi túráink mindig innen indultak. Apropó Csóványos.... mint azt a legtöbb természetjáró tudja / gondolom... / felújították a Börzsöny csúcsán / 938 méter / található Csóványosi mérőtornyot, október végén át is adták, így most már teljes értékű kilátóként üzemel. 
Késődélután meg is érkeztünk a faluba, közel 2 km-es gyaloglás után már ott is voltunk a hegy lábánál fekvő kis apartmanunkban. Kipihenjük a nagyjából 6 órás utazást, rákészülünk a másnapi útra. 

2014.11.02.
Hajnalban kelünk, s már 6.35-kor a Drégelyvár vm.-nál vagyunk. Mint ahogy azt már említettem többször is a blogban, mi szinte kizárólag csakis tömegközlekedési eszközöket igénybe véve utazunk, így oldjuk meg a túráinkat, ezzel is védjük a környezetünket, s tartjuk a klasszikus országjáró hagyományokat. 

Mai túránk útvonala:
Drégelyvár vm. - Drégelyvár - Pénzásás - Oroszi-závoz - Kámor hegy / 662 m / - Hugó-villa - Jász-bükk - Jenői-závoz - Diósjenő. 
Ezen az OpenMaps térképen elvileg látható is a túraútvonalunk:  Térkép
És csak szólok előre, hogy most kisebb képeket mutat a blog elsőre, de rákattintással -mint mindig- teljesképernyősre tehetők a képek!

Vidd haza a szemeted.... Hát igen...  A Drégelyvár alatt járunk
A vár déli bejárata
Szondy György kapitány jelképes sírja a várban
Északról délre tekintve a várfalakon át...
Párás az idő
Jelenleg is folyik a vár állagmegóvása, felújítása 






Részlet egy régi, de nem korabeli leírásból:
"1552. július 6-9. Ali azzal kezdte műveleteit, hogy a gyönge Drégelyt támadta és vívta meg. E régi, az idő, az elemek, a villám által egyaránt megrongált erődben rendesen csak 48–80 főnyi őrség szokott lenni. Az ostrom alatt sem volt benne sokkal több, legföllebb 150 ember. De mindent pótolt kapitányának, Szondy Györgynek lelkesedése, buzgalma és önfeláldozása. Már az év elején tudta, hogy a várat ostrom fenyegeti. A királyhoz, a kamarához, a szomszéd urakhoz és főpapokhoz fordult tehát segélyért. A király 40, Selmeczbánya 26 fegyverest küldött neki. De hiányzott az ágyú, puskapor, ólom és más hadi szer, a várfalak pedig nagyon rossz karban voltak. A király utasitotta a kamarát, hogy e hiányokon segitsen. Történt is valami, de kevés, csak három-négy kőmives javitgatta a falakat. Szondy mindazáltal eltökélte, hogy a tengernyi ellenséggel szembe fog szállani. Vállalkozása reménytelen volt, mert urak, vármegyék és a német kapitányok készültek ugyan Drégelyt fölmenteni, de megfelelő had összegyűjtéséhez hetek kellettek, a gyönge Drégely ellenben napokig sem tarthatta magát. Nem védői, hanem falai voltak gyöngék s omlottak össze a török ágyúk első lövéseire. A nagy torony mindjárt bedőlt s többeket maga alá temetett, de a rohamot Szondy vitézül visszaverte, mire Ali a nagy-oroszii pap útján szólitotta föl, hogy eleget tevén a fegyverbecsületnek, szabad elvonulás mellett adja át az összelőtt erődöt. Szondy azonban a gondjaira bizott vár romjai alá akart temetkezni. Foglyait és két gyermek-apródját, Libárdyt és Sebestyént a török táborba küldé s arra kérte a pasát, hogy tisztességre tanitsa, vitézekké nevelje őket, magát pedig, ha elesik, temettesse el tisztességesen. Megtevén végintézkedéseit, megmaradt társaival elszántan várta a több ezres török had új rohamát s vitézül harczolva esett el. A pasa teljesité a hős utolsó kivánságát, tisztességesen eltemettette és sírjára iratos kopját tétetett. A kötelességteljesités és hazafiasság nemes példájakép él azóta Szondy a magyarság emlékezetében. Már kortársa, Tinódi megénekelte s daliás alakja soha sem szünt meg legjobbjainkat dalra lelkesiteni. A nemzet azon rétegeiből származott, melyek akkor kivül álltak az alkotmány sánczain. De életével és halálával tanúságot tett arról, hogy hazaszeretet és kötelességérzet nincs rendi kiváltságokhoz kötve, s élni-halni minden igaz ember tud szülőföldjeért."

Korán reggel volt még, senkivel sem találkoztunk a Drégelyvárnál, csak már mire megreggeliztünk, került elő négy kiránduló.

Innen továbbindultunk a Kámor hegye felé.
Csendes, párás, sőt egyre inkább ködös erdőben vezetett utunk a 662 méter magas csúcs felé, ahonnét rendes körülmények között igen szép kilátás van a Börzsönytől keleti irányba tekintve. De már láttuk, hogy erre a mai napon már semmi esély nem lesz... 

A rossz látási viszonyok ellenére is rögtön megtaláltuk a Kámor-hegy oldalában található -jobb napokat is megélt- Hugó-villát, ami természetesen nem egy luxuslakás, hanem csak egy menedék, végszükség esetére. 

A Hugó-villa
Még látszanak a régi gerendák, az oldalfalak maradványai
A "villa" fénykorában. Sajnos ezt mi nem láthattuk, ezt a képet is csak a neten találtam
A Kámor csúcsán
A Jász-bükki-rét a Kámor déli oldalában
Őszi kikericsek a ködben
Kedvenc...
Így aztán kilátás nem volt semmi, de még ennek ellenére is tartalmas napot zártunk nagyjából 16 óra környékén, mire visszaértünk Diósjenőre.

2014.11.03.
A mai napra terveztük a Csóványos meghódítását, bízva abban, hogy megjavul az idő, felszáll a köd. Fő célunk a felújított torony és a Pogányvár meglátogatása volt.

Útvonalunk a következő volt:
Diósjenő - Csehvár alja - Gál-rét - Nyír-réti kastélyrom - Pogányvár - Csóványos - Foltán / Fultán / kereszt - Lóégés - Csehvár alja - Diósjenő. Térkép

Ismét kora reggel indultunk, korán és ködben kezdtük az utat, mely végig a Csóványosig emelkedik egyfolytában. Ahogy egyre feljebb értünk, elhagyva kb. az 500 méteres szintet, csak rosszabb lett az idő... Aztán felérve kb. a 700 méterre tovább romlott, sőt viharos szél és mindössze +3'c fogadott minket. Csak abban bízhattunk, hogy a szél előbb-utóbb szétfújja a ködöt, s legalább mire a Csóványosra érünk javul annyit, hogy esetleg látjuk majd a torony tetejét.... Panorámáról nem is álmodtunk, hisz néhány órája már sűrű ködben gyalogoltunk, ami még tegnapról maradt a hegyek felett... Embert semerre sem láttunk.... állatokat sem. Lassan meghaladtuk a 800 métert és közeledett a Pogányvár földsánca....

Sejtelmes, ködös őszi erdő...
A Pogányvár környékén
A Pogányvár csúcsa / 823 méter /
Ilyenkor is szép az erdő!! Köd előttünk, köd utánunk....
Néhány mondatban a Pogányvárról:
A Pogányvár nevű hegy Diósjenőtől Ny-ra, kb. 5 km-re, a Csóványos tömbjétől Ék-re kinyúló gerinc végét foglalja magába. A gerinctől keskeny, bemélyedő, természetes eredetű nyereg választja el, amiből kb. 10 m-es meredek oldal vezet fel a hegy legmagasabb pontjára. A hegyet ÉNy felől a Rózsa-patak, DK felől a Po­gány-patak völgye kíséri, igen meredek oldalak­kal, EK felé pedig erős lejtővel, az említett két patak találkozásánál ér véget. Szűk völgyek és szomszédos, hasonló magas­ságú hegyek között félreeső helyet foglal el. Az egész területet erdő fedi. A sánccal körülzárt terület hossza 320 m, szélessége 70-100 m között váltakozik, területe 2,71 ha. A belső terület a meredek lejtő miatt nem igen alkalmas településre, ezért több teraszt is építettek. Ezek a nyomok ma is jól kivehetők. A sánccal kerített belső területről sok cserép került elő, melyek a Kyjatice-kultúrából származnak. Ezek alapján a sáncvár a késő bronzkorban keletkezett.

Innen még nagyjából bő 100 méteres emelkedést kellett leküzdenünk, kellemetlenül erős szélben és a ruha minden részébe behatoló nyirkos, hideg levegőben. 
Aztán csoda történt...
Az utolsó 50 méteren jött egy lágy, meleg fuvallat.... szinte varázsütésre kezdett eltűnni a köd... még néhány perc és a köd elszállt, a szél elcsendesedett és érezhetően kellemesen sütött a nap....

És felérkeztünk a csúcsra!!! A Csóványos 938 méteren + a torony 22.6 méter
Nem is hisszük el, de ragyogó napsütésben kezdhetjük körbejárni a felújított tornyot. Ennél több nem is kell! 
Két ismertető tábla a torony történetéről, természetesen csak teljes méretben olvasható az szöveg...


Egyébként jó néhány ismertető táblát raktak ki már a torony aljára is, ami emeletenként folytatódik is. Ugyanígy mindenütt padok vannak fent is, amerről jó a kilátás a toronyból. Remek! Rozsdamentes acél cuccok kívül-belül. Csigalépcső és digitális számláló a bejáratnál.

  
 
Csak reménykedünk, hogy hátha hosszú életűek lesznek ezek az egyébként nagyon hasznos információs táblák
Legfelül....
Innen élvezhetjük a kilátást pl. a Tátra irányába
A bal felőli hegy ÉNY-ra éppen a Magosfa -Tátralátó- 916 méteres csúcsa. Körülöttünk a Magas-Börzsöny erdősége
Nagyjából D-DNY-ra nézve pedig ez a látvány fogad
Bár messze nem páramentes a levegő, de azt még álmunkba sem gondoltuk, hogy egyáltalán bármit is látni fogunk majd... ahhoz képest ez tökéletes! 
Mindent összevetve remek munkát végeztek itt a Börzsöny csúcsán a kivitelezők,  hosszú "életet" kívánunk a felújított toronynak és berendezési tárgyainak!! Reméljük, hogy a rontó emberek ártó kezei és szándékai messzi-messzi elkerülik majd e helyet itt a hegység közepén.

Miután megebédeltünk a torony aljánál elindultunk vissza Diósjenőre. Közben meglepődtünk, mert találkoztunk két túrázóval, egyikük futott, a másik pedig bringával gyűrte a kilométereket. Hajrá!

Délutánra meglágyult a napfény, nőttek az árnyékok... pompás idő volt!!
A Foltán -Fultán- kereszt, melyet ahány térkép, annyiféleképp neveznek...
Röviden a kereszt történetéről:
A XIX. Század végétől kőkereszt emlékezett az akkori uradalmi erdészet erdőőrének Fultán (Foltán) Jánosnak, kötelességteljesítés közben bekövetkezett halálára.
Valamikor az 1880-as években egy viharos éjszakán az erdőőr hírül vette, hogy fatolvajok fognak járni a területen. Lesben állt, majd amikor megjelentek felelősségre vonta a két tolvajt. A szóváltás során tusakodás alakult ki, ami közben az erdőőrt agyonütötték.
Az önfeláldozás szép példájának emlékére először fa-, majd 1890. július 6-án nagyobb ünnepség keretén belül Klecker Jakab uradalmi főerdész kezdeményezésére kőkeresztet szenteltek fel.

S ezzel lassan-lassan eljött a túra vége is, hiszen innen már viszonylag hamar leérhetünk a faluba. Szép volt ez a két nap, még a köddel együtt is, hiszen végül is nem akadályozott meg bennünket céljaink elérésében.       
Búcsúzik az ősz


2014. október 2., csütörtök

Szeptemberi túra

Szeptemberben sok dologra kellett koncentrálnom, valamint folyamatos egészségügyi problémákkal küszködtünk itthon....
Ezért aztán nem is volt semmi túra a tervekben. De aztán csak összehoztam -igaz, csak egyedül- egy másfélnapos Bükki túrát, Garadna völgyi szállással.

A túrán igazából két érdekes élménnyel lettem gazdagabb:
  1. Sikerült lefotóznom Szentlélek mellett egy Uráli baglyot
  2. Találtam egy újabb látókövet szintén Szentlélek közelében
Az erdő még nem kezdett színesedni, különleges őszies hatású fotókról szó sem lehetett, bár azért egy fotópályázat ötödik helyét sikerült megkaparintanom egy a Sebes-víz pataknál készült képpel. 
Sebes-víz patak
Első napom délutánját a Sebes-víz patak mésztufalépcsőinél és a patak völgyének bejárásával töltöttem. Itt nem volt olyan sok eső mint az országban másutt, de azért kicsivel jobban folyt a patak, mint amikor legutóbb láttam. 
Sebes-víz patak
Sebes-víz patak
Sebes-víz patak
Aztán másnap elindultam magányosan, egyedül, de mégis jó érzések közepette a Garadna-völgyből fel Szentlélekre és onnan kicsit tovább a Mária-forrás feletti Látókövekhez. Szép idő volt, mint túráimon szinte mindig, turistákkal meg nem találkoztam, csak fent Szentléleken a turistaháznál. Éppen főztek kint a ház mellett nagy bográcsban. Jól szituált ötvenesek. Rájuk köszöntem, néztek mint egy ufóra, vagy mint egy jetire?? És ennyi.... a félreértéseket elkerülendő, mindnyájan magyarok voltak... ahogy kivettem szavaikból Ózd és Putnok környékéről. Ilyenkor mindig eltölt egy meleg, belülről és mélyről induló ősi érzés... a HÁNYINGER!!!
A Ferenc-forrásnál
Az Uráli bagoly

Az Uráli bagolyról
Sajnos ezzel a kompakt géppel 20-30 méterről, természetesen éppen pont előnytelen fényviszonyok mellett, hirtelen, csak úgy az útról nem tudtam jobb képeket készíteni.... de számomra mindenképpen siker volt megörökíteni, hisz már néhányszor láttam, de lefotózni... még sosem sikerült.
A Szentléleki völgy, kissé túlszínezve....
Őszi kikerics és egy hangya.... ideális társaim útközben
A szerelmesek fája Szentlélek mellett
Az Odvas-kő / Felső Odvas-kő / a Látó-kövekről
A Dédesi Kisvár-hegy és a Dédesi vár-hegy már nem azokról a Látó-kövekről... nagyjából 4 km-es távolságból
"Találtam" egy kellemes kis sziklát a Látó-kövektől mindössze néhány száz méterre... innen is csodaszép a kilátás és a nyomokból ítélve nem nagyon járnak erre... Természetesen jelöletlen gyenge kis ösvény vezet ide. Örülök, hogy annyi év után eljöttem erre is, megéri... szép...!
Kilátás a szikláról.... észak felé. Majdnem olyan, mint a közismertebb Látó-kövekről, de az avatott szem rögtön látja, hogy ez nem az a kő...
Kilátás nyugat felé, távolabb Dédes hegyei...
A kilátóhely
Visszafelé a Köpüs-forrásnál. Kiszela pihenő.
Sötét trombitagomba

Erdei szömörcsög
Vaskos mozsárütőgombák
Most már csak azt várom, hogy megjöjjön az igazi ősz, a ragyogó színek, és végre nekiindulhassunk az erdőnek, hegynek... 

2014. szeptember 13., szombat

Csoportot alapítottunk...

Szeptember 10-én újabb mérföldkőhöz ért hazai tájainkat népszerűsítő "kampányom".
Gutter Krisztián barátommal megalapítottuk "Az Északi-középhegység vándorai" elnevezésű Facebook-os természetjáró csoportot. Létjogosultságát majd az idő eldönti, mondjuk máris átléptük a 200-as tagszámot. 

Részlet a csoport célkitűzéseiből:
"Úgy döntöttünk, hogy az eddigi hiány pótlására létrehozunk egy csoportot, ahová az Északi-középhegység egész területéről várjuk a fényképeket, útleírásokat, túraötleteket, hasznos információkat. Mivel a hegység igen nagy területet ölel fel, rengeteg látnivalóval, mindenkit várunk, aki szeretne ebben aktívan is részt venni!"

Csoportunk elérhetősége: Az Északi-középhegység vándorai
Csoportunk Panoramios fotóalbumának címe, melyen a tagok fotói természetesen térképen is elhelyezve láthatók: Északi-középhegység

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a csoportba!

Csoportunk oldalának borítóképe.  Gutter Krisztián fotója

2014. augusztus 22., péntek

Ismét egy Bükki túra

Augusztus közepén ismét nekiindultunk egy rövid kis Bükki túrának, ami egy Alacsony-Tátrai útból fejlődött "vissza" egy belföldi kiruccanásra. Annak is a sokadik variációja után döntöttünk a jól bevált, rutinszerűen gyakorolt, Garadna-völgy /DTSK tábor/ Bükk-fennsík útvonal bejárásánál. Megspékelve egy Miskolc vadaspark, Lillafüred, Sebes-víz patak sétával.

Képek a vadasparkból:









Két vízeséses kép, Lillafüred és a Sebes-víz:
Lillafüred
Sebes-víz patak
A következő nap és a túra fő attrakciója a Fennsíkra vezető út volt. Ebben Gutter Krisztián túratársunk is közreműködött, hisz aznap velünk tartott és ő fuvarozott fel minket Bánkútra, mivel oda most autóval mentünk. Mégpedig azért, mert már kora hajnalban a Nagy-mezőn szerettünk volna lenni, abban reménykedve, hogy ott találjuk a természetfotósok egyik kedvencét, a hajnali párát.... Sikerült, megvolt, de ezt majd a képeken láthatjátok. Sajnos kiújultak ízületi problémáim, így gyakorlatilag az út felét -16 km- féllábon bicegve tettem meg. De így is megérte! Sikerült néhány kiló pöfeteg gombát is begyűjteni a vizuális élmények mellé, úgyhogy elkönyvelhetjük, ez a nap is jól sikerült!
Útvonalunk a következő volt:
Bánkút - Nagy-mező - Három-kő - Tar-kő - Őserdő - Cserepes-kő - Őr-kő - Bél-kő - Hármaskút - Csurgó - Bánkút. Nagyjából 32 km. 

Napkelte első fényei már a Nagy-mezőn értek minket.  2014.08.15.  5.47
Vándorok
"Erdőtűz"
A különleges nyári "hidegpárna" a Három-kőről nézve. A háttérben jobbra a Tar-kő, mögötte messze a Mátra

Krisztián alkot

Köd telepedett a völgyekre

Tar-kői kilátás Felsőtárkány és Eger felé
Tündi és az óriás pöfeteg....
A Cserepes-kő oldalában. Gutter Krisztián fotója.

A Cserepes-kői barlangszállás előtere. Gutter Krisztián fotója.

A barlangszállás belülről. Halszem optikával. Gutter Krisztián fotója.
Kilátás az Őr-kőről kelet felé nézve. Kissé "leült" a pára a tájra....
A Bél-kő tetején
No, ezeket ne együk meg!!

Őzlábak - is
Narancs színű enyves korallgomba
Tündi és a zsákmány... Itt már estefelé a Garadnán.
Egyébként ezen a túrán sem találkoztunk csak egyetlen turistával a Fennsíkon, pedig egész nap kint voltunk az erdőn. Egyedül a Bél-kő tetején volt "csúcsforgalom"... Pedig nyár van, szép idő van, itt vannak a csodás tájaink, nem is tudom... mintha valami mégis hiányozna ahhoz, hogy az emberek nekiinduljanak...