A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre váltanak!


2017. január 22., vasárnap

Az év kilátója - a mi nyertesünk

2017 január. Évnyitó túrát terveztünk a Mátrába január közepére. Persze nagy havazást ígértek pont az indulás napjára, meg jeges esőt, ónos esőt, és mindenféle színű és szintű riasztást kiadtak. Ja, és péntek 13 volt... Mi jöhet még?! Mindegy, eldöntöttük, hogy ha nem túl rizikós közlekedni, akkor mindenképpen megnézzük ismét a tavalyi évben személyes kedvencünkké vált kilátót, a Gortva-Jójárt-kilátót, a Nyikom tetején. 

El is gondolkoztunk azon erősen, hogy érdemes-e elindulni ilyen körülmények között, de arra jutottunk, hogy mivel a kocsi fel van készítve teljesen mértékben a téli túrákra, a sofőrnek van kellő vezetési gyakorlata mostoha útviszonyok között is, megkockáztatjuk az indulást. Oda-vissza kb. 6 balesetet láttunk egyébként. Pénteken délután jelentős késések voltak sokfelé az országban a tömegközlekedésben is. Apropó közlekedés... 1989 óta most történt meg először, hogy autó segítségével jutottunk el a túrák helyszínére a Mátrában. Eddig csakis vonattal, busszal, és gyalogosan oldottunk meg mindent. Úgy látszik kezdünk elkényelmesedni. 

Lényeg a lényeg, a tervezetthez képest bő egy órás késéssel, de biztonságosan megérkeztünk Mátrafüredi szállásunkra, a jól bevált Feketerigó Panzióba. Elhelyezkedtünk, és tekintettel a nagy stresszre, amit a havas utak okoztak, bedobtunk egy-két /három/ pohár magas alkoholtartalmú gyümölcslevet. Vacsora közben terveztük a reggeli indulást, de mivel egyfolytában esett a hó, megint gondolkodóba estünk, vajon mi lesz reggel? Térdig vagy derékig érő hó?  

Kora reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, nem esik, nem fúj a szél... és nincs is annyira nagy hó. Lássuk a híreket, a közútkezelő információit a neten, semmi különösebb fennakadásról nem volt hír a Mátrai utakon. Ez jó! És persze kimentünk és élőben is megnéztük a panziótól 100 méterre levő 24-es főutat. Hát annyira nem volt letakarítva, de járhatónak tűnt, legalábbis itt az alsóbb régióban. Hogy aztán mi lesz 800 méter felett majd.... az rejtély. Természetes ilyenkor a téli gumi, hólánc, hólapát megléte. 

Tehát a tervekhez tartva magunkat elindultunk Mátrakeresztesre, ahonnan a 764 méter magas Nyikom csúcsára, a Gortva-Jójárt kilátóba igyekeztünk feljutni. A kilátó remek építmény, komplex nézőpontból adja azonban a legnagyobb értéket, mert önmagában az, hogy a kilátás szép, nem mondható elégségesnek, hiszen ez a kilátó nem csak emiatt érdekes, értékes. Tavaly meghirdették "Az év kilátója" című szavazásos versenyt. Azt egyébként a nálam is előkelőhelyen szereplő Börzsönyi Julianus barát-torony - és nem Julianus-kilátó!!! - nyerte. Onnan szép a kilátás, és ez elég is egy hétvégi kirándulónak, alkalmi turistának. De ez a kilátó annál sokkal többet ad annak, aki nem elégszik meg egy pár perces nézelődéssel. Ahogy azt már írtam korábban is / Téli túra és kilátómustra a Mátrában / a kilátó minden olyan kényelmi funkcióval ellátott, ami egy kicsit merészebb, de még mindig könnyen teljesíthető hegyvidéki túrához kell, tehát a legalább egy éjszakás, hegyen töltött kalandozáshoz, mindamellett, hogy a kilátóhoz vezető út is tartogat látnivalókat bőven útközben. Erről is írtam már természetesen: Egyéjszakás kaland a Mátrában címmel. Nálunk ezért is nyerte el AZ ÉV KILÁTÓJA címet!

A kilátó teljesen zárt, fűthető, asztalok, padok, ágyak is vannak. Ja, és mindezért egy forintot sem kér a terület és a kilátó gazdája, Gortva Zsolt! Újabb nagy pacsi a természetjárókért tett önzetlen segítségéért! Sajnos kijelölt és jelzett út tavaly óta sem készült, egyetlen tábla sem hirdeti a kilátó meglétét, és a média sem kapta fel ezt az építményt, pedig komoly kilátódömping van folyamatban kis hazánkban. De most már úgy gondolom ez talán nem is baj. Akit érdekel az ilyen hely, az úgy is rátalál. Egyébként a részletes útvonalról a fenti linkeken tájékozódhattok. Túrázós oldalakon olvastam, hogy talán azért nem népszerű ez a kilátó, mert "sajnos" 4 kilométert és nagyjából 450 méter szintkülönbséget kell leküzdeni, hogy odajussunk. Ja, de közben pl. még két vízesést is megcsodálhatunk. Hát "sajnos" igen, mindezért viszont cserébe gyalogolni kell... De nem, nem ez a sajnálni való, hanem az, hogy pl. a Prédikálószéken épített új kilátóval kapcsolatban is az egyik legnépszerűbb google keresés ez: "Prédikálószék autóval"... és ez nem vicc. Mindenesetre azok akik nem tudnak, vagy nem akarnak gyalogolni, azok sem maradnak kilátás nélkül a Mátrában, hiszen ott van pl. a Galya-kilátó, vagy a Kékestetőn a TV-torony kilátója, amit egyébként másnap mi is felkerestünk.
Téli erdő a Mátra nyugati oldalában
Mintha egy mesébe csöppentünk volna, olyan a táj Mátrakeresztes felett
Táblák vannak bőven, de a kilátóról szó sincs rajtuk
Érkezés a fehérre fagyott Gortva-Jójárt-kilátóhoz
Kilátás a toronyból a Muzsla irányába
Kelet felé tekintve a Mátra középső tömbje látható: Óvár, Ágasvár, Galyatető, Kékestető, stb.
Késő délutánra beborult, visszainduláskor egészen más képet mutatott a kilátó, mint érkezéskor
Szerencsére minden felszerelési tárgyat rendben és épségben találtunk a kilátóban. Gyorsan begyújtottam és így hamar jobb idő lett bent, jobban esett elfogyasztani meleg konzerv ebédünket, és kicsit megszárítottuk a ruháinkat is. A friss, helyenként térdig érő hó kissé megnehezítette a haladást, egész rendesen kifáradtunk, mire éppen sötétedésre visszaértünk a parkolóhoz Mátrakeresztesre. Az utak határozottabban jobban néztek ki mint reggel, így gyorsabban, de azért megfontoltan - max. 40 km/h - tudtunk haladni vissza Mátrafüredi szállásunkra.

Vasárnap reggelre gyönyörű napsütésre, és friss, ropogós fagyra ébredtünk. Eldöntöttük, hogy felmegyünk a Kékestetőre, és az ország tetején található TV torony kilátó teraszába. Kora délelőtt még simán feljutottunk, de miután lejöttünk, már lezárták a személygépkocsik elől a Mátraházáról Kékestetőre felvezető utat, mivel nagyon korlátozott a parkolóhelyek száma fent, ha beindulnak a téli sportok kedvelői a  fenti pályákra. Ilyen esetben csak gyalog, vagy buszokkal lehet feljutni a Kékestetőre.
Az ország tetején. Kékestető 1014 vagy 1015 méteren... a pontos magasság kérdéses
A Kékestetőről akár télen, akár nyáron remek túrákat tehetünk, hiszen több turistaút találkozik fent, több irányban is elindulhatunk lefelé, akár a gerinceken, akár a patakok vájta völgyekben haladva.
Kékestető, TV torony és kilátó. A nagylátószögnek hála, kissé bedőlve jobbra a régi TV torony
A Kékestetői adótoronyban található kilátót és körpresszót érdemes felkeresni, hiszen tiszta időben nagyon szép körpanoráma tárul a látogató elé. Szerencsésebbek északra még a Tátra vonulatait is felfedezhetik. A torony teljes magassága 176 méter, a nyitott kilátóé 45 méter, a körpresszó pedig 42 méter magasan helyezkedik el. Nyitva tartás 9-16-ig. Jegyárak: felnőtt 480 ft, gyermek 350 ft
Mesi és Gabi az ország legmagasabb pontján. Kellemes -10'C és a szokásos viharos szélben
Jégkorszak
Kilátás kelet felé
A távolban a Bükk-hegység lankái
A kinti hideg elől a presszóba menekültünk
Összességében jó hangulatú, igazi havas téli túrát csináltunk, bár a tervezetthez képest kevesebb helyre jutottunk el, de így is tetszett mindenkinek a téli Mátra. Természetesen már a helyszínen a tavaszi túrát tervezgettük, mert természetesen tavasszal ismét felmegyünk a Gortva-Jójárt-kilátóba, amely szerintünk a legmenőbb hazai torony.

2016. december 20., kedd

Mélység és magasság - A Visegrádi-hegységben túráztunk

2013 októberének végén a Rám-szakadékba mentünk túrázni, mert akkor adták át a tanösvénynek átnevezett és valamelyest rendbe hozott turistautat a szakadék felé és a szakadékon át. Az idén októberben ismét volt egy újdonság, a 639 méter magas Prédikálószéken avattak kilátót. Most csak egy hónappal az átadás után tudtunk eljönni, de csak megnéztük az újdonságot. Ezen kívül meglátogatjuk a tavaly hivatalos turistaút minősítést kapott Spartacus vadász-ösvényt, a Visegrád feletti dombokon szintén tavaly átadott Bányatető-kilátót, és egy eldugott, csendes kis teraszt, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunakanyarra... És persze ott a jó öreg Rám-szakadék... ki sem lehetne hagyni.
Átkelés a Dunán. Jó ez az ősöreg járgány, szeretjük...
Visegrádi szállásunk stratégiailag nagyon jó helyen volt, busz, komp, bolt 1 percen belül, de mégis csendes. Fekete Holló Panzió. Bár most építkeznek, és reméljük csak azért, de volt néhány kisebb hiányosság az ellátásban, de lényegében elfogadható volt. Természetesen így november végén hétköznap egyetlen vendég sem volt rajtunk kívül.

Szóval már dél körül elindultunk a szállásról a Bányatető-kilátóhoz, ami tartogat néhány kisebb-nagyobb furcsaságot, legalábbis az én nézőpontomból. Természetesen az interneten találtam rá a 2015-ben átadott kilátóra, és többen arról írtak, hogy nem találták meg... és akkor máris jön az első érdekesség. Nincs hozzá kijelölt út, helyét nem mutatja egy tábla sem sehol, pedig a környékén jelzett turista út is van. Bár az tény, hogy én már Nagymarosról megláttam a domb tetején álló építményt, szóval azért rá lehet találni, de azért fura, hogy a 15 perces erdei sétán nem látunk jelzést, vagy táblát, ami a kilátó létezésére utalna. Egyébként Visegrádról a zöld sáv jelzésen, és aztán a Disznó-zug rét végén jobbra fel egy erdészeti földúton, illetve az Apátkúti-völgyből a Füvészkerttől induló zöld+ jelzésen, majd a zöld sávon a Disznó-zug rétig, onnan balra fel az előbb említett erdészeti úton találunk a kilátóhoz a legegyszerűbben. 
Kattints a térképre a nagyításhoz!
A Bányatető-kilátó és környezete
A második furcsaság, hogy nem a környék legmagasabb pontjára épült, és ráadásul betették az erdőbe, a fák közé, amelyek láthatólag máris zavarják a kilátást belőle, de néhány év múlva meg majd pláne... Érdekes. Nem? 
Bányatető-kilátó
Azt hiszem látszik a képen is, hogy elég szűkös a hely, épp csak hogy befért a kilátó az erdősáv szélébe. 
A kilátást így most ősszel is korlátozzák az ágak, de mi lesz tavasszal és még később??? 
Nagymarosból, Visegrádból, és persze a Dunából még így ősszel a kopasz ágakon átnézve sem sok látszik, de majd ha tavasszal kilevelesednek.... akkor semmi. Egyedül a Fellegvár és a háttérben a Börzsöny látszik lényegében normálisan. 
Ez a kép sem a kilátóból készült persze... A mellette levő bánya tetejéről. Nagymaros környékét és a Börzsönyt láthatjuk a késő délutáni fényekben.
A Visegrádi Fellegvára lemenő nap fényében
Másnap kora reggeli indulás a Prédikálószékre. Busszal elmegyünk a Lepencefürdő szálloda, wellness és egyéb célú komplexumig. Onnan gyalogosan indulás a panoráma úton Pilisszentlászló, illetve pontosabban a Király-kunyhó erdészházak felé. Bár aszfalton megyünk mégis szép út az Ágas-patak völgye. A Király-kunyhó előtti parkolónál jobbra fordulunk, és innen már egy jó állapotú erdőgazdasági úton haladunk tovább. Itt egyébként egy kis tavat és pihenő padokat is találunk a ház előtt.
Király-kunyhó erdészház
Innen úti célunk még nem konkrétan a Prédikálószék... Van egy kis csavar a dologban. Mivel én nekem kedvenceim az eldugott kis kunyhók, menedékek, erdei pihenők, így most is útba ejtünk egy ilyet,  méghozzá a bő 3 kilométerre levő, 585 méter magasan álló Hubertus-kunyhót. Természetesen jelzetlen útról van szó, de pofon egyszerű követni, hamar és könnyen felérünk. Csak halkan mondom, útközben találkoztunk "Tervezett zöld jelzés" feliratú kis fákra erősített táblákkal... Vajon új turista út van készülőben a Prédikálószékre? Fent erős északi szél hozza a hideget a Duna és a Börzsöny felől. Keresünk egy szélvédett sarkot, és reggelizünk.
Kilátás Nagymaros és Visegrád irányába
Szemben a Szent-Mihály-hegy, a Hegyes-tető és a háttérben a Börzsöny vonulata
A közelebbi -alsó- kilátó a Julianus barát torony /482m./ 5 km-re volt tőlem a Duna túlpartján a Börzsönyben. Felette kicsit balra az a kis bigyó a hegy tetején a Csóványosi kilátó /938m./ már 22 km-re volt tőlem. Így hála a jó szögnek és az ősöreg 300 mm-esnek, sikerült egy képre két kilátót is "rátenni".
A Hubertus-kunyhó terasza, erkélye... szuper hely, szép kilátás, csend és nyugalom...
A Hubertus-kunyhó. Vandálbiztos kialakítással.  
Nem tudom, hogy kié ez a kis ház, azt sem, hogy igazából mi célt szolgálhat.... Mindenesetre jó, hogy megnéztük, ide majd tavasszal is visszajövünk, ha jobb idő lesz. De most összeszedjük magunkat és irány az új kilátó, ami ide már csak 1 kilométer. Belecsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe, és 10 perc alatt a Prédikálószéken is vagyunk. Innen beláthatjuk a teljes Szob-Nagymaros-Visegrádi dunakanyart, gyakorlatilag a Börzsöny teljes déli oldalát, a Naszály is feltűnik Vác felett, távolabbra a Mátra, de halványan még a Tátra is látható, ha tiszta idő van.
Kilátás a Prédikálószékről
Kilátás a Prédikálószéki kilátóból

Szóval... Szimplán a Dunakanyar felé nézve nincs eget verő különbség a földi kilátás és a kilátóbeli panoráma között. De mondjuk innen azért teljesebb, szélesebb a látóhatár, ez tény. A legjobban jellemzi a látottakat, hogy a közbeeső emeleteknél meg sem álltunk szétnézni, és a mikor felértünk a tetejére, mentünk volna még feljebb... és a párom rákérdezett, hogy ennyi...??? Ennyi. Ja, nem... van webkamera és wifi is... De ember sehol a környéken, pedig ragyogó idő van, bár persze hétköznap és kora délelőtt. Na kérem, akit zavar a tömeg, válassza ezt a formáját a kirándulásnak!
Engem itt ezen a ponton csak egyvalami zavart a kilátásban... maga a kilátó...
Kicsit zavaró az a sok tartóoszlop... ha távolabbról szeretnénk kinézni, akkor azért, amint a kép is mutatja. Ha közelebb megyünk, akkor is benne vannak az oszlopok a képbe, szerintem látszik az is, ott ahol a párom áll, onnan se zavartalan a kilátás ezek miatt. Fura egy kicsit ez, szerintem.
Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve egész pofás.
Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve kicsit fura...
Vegyes érzésekkel távozunk a kilátótól. Mindenesetre a környéken is rendet raktak, ami padok, asztalok, információs táblák kihelyezését jelenti elsősorban. Például tábla figyelmeztet arra, hogy a piros háromszög jelzés lefelé a Vadállókövekhez és Dömös irányába veszélyes, csak gyakorlott, felkészült túrázóknak ajánlott. Sajnos a közelmúltban két súlyos baleset is történt a Vadállókövek útján. Mivel jól ismerem az utat, tudom, hogy bár nem egyszerű út, és évről évre rosszabb minőségű az ösvény, főképp lefelé menve, de önmagában maga az út minősége, kitettsége, nem ok ezekre a balesetekre. Másra gondoltam, emberi felelőtlenségre inkább. Nem voltam rest, megkerestem a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot ez ügyben. Ők azt nyilatkozták, hogy mindkét eset, illetve a 2013-as Rám-szakadéknál történt baleset is azért történt, mert a kirándulók bizony nem a kijelölt úton voltak, hanem kimásztak, felmásztak a sziklákra, illetve a szakadék tetejére, s aztán onnan zuhantak, csúsztak le.

Innen mi nem a Vadállókövek felé vesszük az irányt, hanem jelzetlen úton indulunk a Keserű-hegyen át lefelé a Szép-Cseres-völgyön távolodva a Dunától, Dobogókő felé vesszük az irányt, egészen le a Szőke-forrás-völgyig, hogy aztán onnan a Gyertyános-árok mellett felkapaszkodjunk a Rám-hegy felé vezető erdőgazdasági aszfalt útra, a Kerek-bükk aljára. Senki se essen kétségbe, ha a fenti elnevezésekből néhányat esetleg sosem hallott még, errefelé nemigen járnak turisták, kirándulók, legfeljebb vadászok, erdészek.
Egymásra rakott kövek az út mentén a Rám-hegy alatt. Az Európai hegyekben leginkább útjelzőként használatosak, Ázsiában már inkább spirituális céljuk van. Itt nálunk meg a Visegrádi-hegységben.... passz.
Kis kitérővel az erdészeti útról néhány perc alatt könnyen elérhető a Rám-hegy. A Rám-hegyen található Ferenczy-szikla sokak szerint a föld szívcsakra középpontja. Az biztos, hogy gyönyörű hely, szép panorámával Dobogókőre, a Vadálló-kövekre és a környező hegyekre, ahova mindenképp érdemes ellátogatni akár Dobogókő, akár a Rám-szakadék irányából. De persze ezen a szép napos délutánon senki sem volt itt sem, éppúgy mint délelőtt a Prédikálószéken.
Panoráma a Rám-hegyről. A Ferenczy-szikla és a távolban a Vadállókövek.
A Rám-hegy kapuja
Innen már a Rám-szakadék felé vettük az irányt, rátérve a zöld négyzet, majd a zöld sáv jelzésre. Itt elöljáróban megjegyezném -mielőtt rám kiabálják- a Rám-szakadékban van egy ajánlott haladási irány, méghozzá lentről felfelé, azaz Dömösről Dobogókő felé. Mi éppenséggel fordítva mentünk. De a haladási irányt nem az út nehézségének változása miatt találták ki, hanem az esetlegesen két irányból érkező csoportok kritikus helyeken történő feltorlódásának elkerülése miatt. Na, ezen a napon tömeg, csoport, vagy bárki más érkezésétől nem kellett tartanunk, de végül is két kirándulóval találkoztunk összesen a szakadékban, így egymás zavarása nélkül sikerült leérnünk. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a vadregényes helyet, hiszen az országban nem sok hasonló szakadék vagy szurdok van.
Ereszkedés a mélybe... Ez már a Rám-szakadék
Minimális vízmennyiség volt
Kőarcok vigyázzák utunkat
Létrázunk. A létra már csupa jég volt és a széleken a kövek is.
Az egyik legérdekesebb része a Rám-szakadéknak

Mindenesetre a szakadékban való közlekedés fokozott odafigyelést igényel, különösen amikor már kezdenek  eljegesedni a vízesések környékén a kövek és a létrák, korlátok.
Harmadik napunkon buszos-gyalogos túrát szerveztünk magunknak. Mivel még sosem jártunk a Visegrádot Szentendrével összekötő úton, így most ezt busszal jártuk be. Szentendréről aztán ismét busszal folytattuk utunkat Pilisszentlászlóig. Onnan irány a Spartacus vadászösvény, illetve tavaly óta már hivatalosan elismert turistaút, melynek hossza nagyjából 5 kilométer, és a "Pilisi Zöldút" része. Mi jó néhány évvel ezelőtt már bejártuk, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy változott-e valami arrafelé.
A Spartacus-ösvény Pilisszentlászló felőli bejárata

Pilisszentlászlóról egy jellegtelen földúton jutunk el az ösvény bejáratához, ahol tábla figyelmezteti a kirándulókat a túra nehézségeire és veszélyeire... Nos, én ezt a táblát inkább a Vadállókövekhez tenném, minden irányból. Itt igazából egyetlen veszély a kicsúszás lehet, de csakis esős, vagy havas, jeges időjárási körülmények között Akkor viszont esetleg akár el is maradhat az ösvény bejárása emiatt. Fizikailag pedig semmi megterhelő nincs benne.
Az ösvény majdnem vízszintesen kanyarog szépen szintben haladva....

Egy veszélyesebbnek mondható része az ösvénynek, de csakis csúszós körülmények között
Még a Duna is látszik
Talán tavasszal és nyár elején legszebb az ösvény, amikor zöld minden, és lényegében egy zöld alagútban járunk, madárfüttyel, lágy szellővel megspékelve. Igazi romantika alig 2 kilométerre a településektől.

A Jenő-kunyhó


Igazi érdekesség útközben a Jenő-kunyhó, amely egész jó állapotban van, ahhoz képest, hogy az utak mellet és Visegrádhoz viszonylag már közel található. Kis odafigyeléssel és a kicsinél egy kicsivel több pénzből egész jól rendben lehetne rakni. De még így is jó. Vigyázni kellene rá, mert amit egyszer megkezd az idő vasfoga... azt már nehéz helyrehozni. Innen leereszkedtünk az Apátkúti-völgybe, ahol most nem fotóztam le az Ördögmalom-vízesést, mint máskor, mert hát alig-alig csordogált a víz. Viszont azért maga a völgy így is szép volt, kiváltképp a Magda-forrás környéke. 
Az Apátkúti-völgy, a háttérben a korlátnál a Magda-forrás, ami nem folyik

Az Apátkúti-völgy egy részlete


Viszont azért maga a völgy így is szép volt, kiváltképp a Magda-forrás környéke. Ide már csak 2.5 km a szállásunk. Közben sajnos teljesen beborult, a reggeli napos-felhős idő átváltott borúsra, párásra.  De sebaj, már úgy is mindegy. Holnap hajnalban indulunk haza... 
Búcsúzóul egy gyengécske próbálkozás egy éjszakai képpel. Ezzel köszönök el Visegrádtól. Jövőre találkozunk!
Visegrádról átnézve a Dunán... Szemben Nagymaros és már a Börzsöny lankái